Üdvözöllek Kedves Olvasó! A nevem Nagy Viktória, szenvedélyem a bútorfestés és sok más egyéb csináld magad dolog, amikkel az otthonunkat, szebbé, személyesebbé tehetjük. Eredeti szakmám szerint nem sok közöm van az alkotás világához, de már gyermekkorom óta sok kézműves és művészi jellegű hobbim volt, mindig is szerettem az egyedi dolgokat. A bútorfestéssel néhány éve ismerkedtem meg, és azóta semmit nem csitult a rajongásom. Nagyon sok - főként külföldi - oldalt böngészek új technikák és inspirációk után kutatva. És persze festek is, amikor csak időm engedi. A blogon az eddig megszerzett tapasztalatot és tudást szeretném, megosztani Veletek, illetve persze várom a Ti ötleteiteket, munkáitokat is. A közös tudásmegosztás segítségével remélem, hogy minden arra vágyó Alkotónak sikerül létrehoznia a vágyott bútorát. Ha érdekelnek a fentiek, tarts velem! Kellemes időtöltést és örömteli alkotást kívánok! Viki
A Paksi Atomerőmű által megrendezett alkotóenergia pályázat díjkiosztóján jártam :)
De kezdjük a legelején.
Az atomerőmű 2016-ban hirdette meg első alkalommal ezt a pályázatot, többek között hobbi bútorfestőknek, felújítóknak. Ez volt az első olyan megmérettetés (és tudtommal még most is az egyetlen), ahol szakmai zsűri bírálta el az alkotásokat. Ez azért fontos, mert végre nem a lelkes likevadászat volt a cél, hanem valóban az alkotások minősége, az alkalmazott technika kivitelezése volt a lényeg.
A zsűrit neves hazai bloggerek és festékforgalmazók alkották és alkotják ma is. Ezért is tölt el nagy büszkeséggel, hogy nekik is tetszett az alkotásom és díjazásra érdemesnek ítélték.
Az érdeklődés már a legelső évben is óriási volt, emlékeim szerint több, mint 1500 alkotással pályáztak a résztvevők. Ez a szám azóta sem csökkent, sőt. Így tényleg azt lehet mondani, hogy a zsűrinek volt/van miben válogatni.
Mindezek alapján szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a hazai DIY világ legrangosabb megmérettetése ez a pályázat.
Először 2016-ban pályáztam az alábbi munkámmal.
Ez akkor 3. helyezést ért el.
Ez hatalmas lendületet adott, hogy érdemes a bútorfestéssel próbálkoznom és másoknak is tetszik, amit alkotok.
Ezután kezdtem el ismerkedni a nagy gyártók festékeivel, rengeteg videót néztem, lelkesen olvastam a hazai és külföldi blogokat és persze festettem, úgy érzem egyre ügyesebben.
2017-ben csak nézőként figyeltem az eredményeket és megdöbbentően emelkedett a színvonal, sokkal "profibb" alkotásokat díjaztak.
A profi szót azért használom idézőjelben, mert ebben a szakmában erről hivatalosan nem igazán lehet beszélni. A bútorfestés mesterségét ma Magyarországon nem oktatják hivatalos keretek között, senki nem rendelkezik semmilyen diplomával, oklevéllel, így nehéz bárkit is profinak nevezni, mi alapján is lehetne? Autodidakta módon tanulunk a saját és egymás tapasztalataiból és hibáiból, és sok gyakorlással igyekszünk fejlődni.
2018-ban már én is pályáztam a színátmenetes komóddal, és hatalmas volt az öröm, amikor megtudtam, hogy az alkotásom 1. helyezést ért el. Ebben az évben szintén nagyon "profi" alkotások érkeztek, néhányan már-már művészei a szakmának. Ezért is voltam/vagyok nagyon büszke, hogy az én munkám is összemérhető a többi csodás díjazott alkotással.
Ezúton is nagyon köszönöm, hogy ott lehettem és persze a sok-sok értékes nyereményt is, nagyon megtisztelő.
A pályázatról, a díjazottakról és nagyon sok egyébről olvashattok az www.alkotoenergia.hu oldalon. Külön ajánlom a tudástár menüpontot, rengeteg hasznos információt találhattok a bútorfelújítással kapcsolatosan.
Örömteli alkotást!
Viki
De kezdjük a legelején.
Az atomerőmű 2016-ban hirdette meg első alkalommal ezt a pályázatot, többek között hobbi bútorfestőknek, felújítóknak. Ez volt az első olyan megmérettetés (és tudtommal még most is az egyetlen), ahol szakmai zsűri bírálta el az alkotásokat. Ez azért fontos, mert végre nem a lelkes likevadászat volt a cél, hanem valóban az alkotások minősége, az alkalmazott technika kivitelezése volt a lényeg.
A zsűrit neves hazai bloggerek és festékforgalmazók alkották és alkotják ma is. Ezért is tölt el nagy büszkeséggel, hogy nekik is tetszett az alkotásom és díjazásra érdemesnek ítélték.
Az érdeklődés már a legelső évben is óriási volt, emlékeim szerint több, mint 1500 alkotással pályáztak a résztvevők. Ez a szám azóta sem csökkent, sőt. Így tényleg azt lehet mondani, hogy a zsűrinek volt/van miben válogatni.
Mindezek alapján szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a hazai DIY világ legrangosabb megmérettetése ez a pályázat.
Először 2016-ban pályáztam az alábbi munkámmal.
Ez akkor 3. helyezést ért el.
Ez hatalmas lendületet adott, hogy érdemes a bútorfestéssel próbálkoznom és másoknak is tetszik, amit alkotok.
Ezután kezdtem el ismerkedni a nagy gyártók festékeivel, rengeteg videót néztem, lelkesen olvastam a hazai és külföldi blogokat és persze festettem, úgy érzem egyre ügyesebben.
2017-ben csak nézőként figyeltem az eredményeket és megdöbbentően emelkedett a színvonal, sokkal "profibb" alkotásokat díjaztak.
A profi szót azért használom idézőjelben, mert ebben a szakmában erről hivatalosan nem igazán lehet beszélni. A bútorfestés mesterségét ma Magyarországon nem oktatják hivatalos keretek között, senki nem rendelkezik semmilyen diplomával, oklevéllel, így nehéz bárkit is profinak nevezni, mi alapján is lehetne? Autodidakta módon tanulunk a saját és egymás tapasztalataiból és hibáiból, és sok gyakorlással igyekszünk fejlődni.
2018-ban már én is pályáztam a színátmenetes komóddal, és hatalmas volt az öröm, amikor megtudtam, hogy az alkotásom 1. helyezést ért el. Ebben az évben szintén nagyon "profi" alkotások érkeztek, néhányan már-már művészei a szakmának. Ezért is voltam/vagyok nagyon büszke, hogy az én munkám is összemérhető a többi csodás díjazott alkotással.
Ezúton is nagyon köszönöm, hogy ott lehettem és persze a sok-sok értékes nyereményt is, nagyon megtisztelő.
A pályázatról, a díjazottakról és nagyon sok egyébről olvashattok az www.alkotoenergia.hu oldalon. Külön ajánlom a tudástár menüpontot, rengeteg hasznos információt találhattok a bútorfelújítással kapcsolatosan.
Örömteli alkotást!
Viki
Megjegyzések
Megjegyzés küldése