Több mint komód

Miután elsajátítottuk az alapokat, nézzük a komplexebb festési technikákat. Mindenek előtt az egyik legfontosabb dolog, hogy nem létezik jó vagy rossz módja a festésnek, mindenki egy picit másképp csinálja, és sok gyakorlás után az ember lánya ráérezhet, hogy neki mi a legjobb, legkönnyebb, leginkább kézreálló festési technika és, ami a legfontosabb, a leginkább tetsző végeredmény. Így aztán nem szabad azon görcsölni, hogy nagyon szigorúan kövessünk minden egyes ecsetvonást, amit egy technika esetén leírnak, nyugodtan hagyatkozhatunk kicsit (idővel egyre inkább) a saját megérzéseinkre, szépérzékünkre is. Ahogy megismerjük a festék viselkedését, terülési tulajdonságait, fedési képességét és a színek mélységét, egyre könnyebb dolgunk lesz a bonyolultabb technikák alkalmazása során is. Ehhez pedig nagyon sok gyakorlásra van szükség, ha elsőre nem úgy sikerül a végeredmény, mint szeretnénk, akkor kezdjük újra, egy bútoron ezt viszonylag könnyen megtehetjük. Következő alkalommal már

A posztban az alábbi szekrénykék elkészítését mutatom be Nektek. A szekrényeket egy garázsvásárban találtam, nem voltak túl jó állapotban. A felületük karcos volt, a festék megbarnult sok helyen. Eszközök Csiszológép és csiszolószivacs (80-240) Folyékony fa Annie Sloan krétafesték - Napoleonic blue Pentart dekor soft festék - fekete Pentart metál akrilfesték - bronz Pentart antikoló paszta - réz Annie Sloan viasz - átlátszó Maszkolószalag Lakkbennzin Pentart átlátszó selyemfényű lakk 1. Tisztítás után csiszolással kezdtem. A bútor teljes felületét végigcsiszoltam, mivel számos részén karcolások borították, valamint a festék is pattogzott sok helyen. Nem távolítottam el az összes festékréteget (még most is csiszolnám...) addig csiszoltam vissza, amíg a felület sima és stabil lett. 2. Ezután a nagyobb sérüléseket folyékony fával javítottam, csiszoltam. 3. Ezt követően a bútort alaposan por és zsírmentesítettem mosószeres vízzel. A fogantyúkat leszedtem. 4. A k

Elérkeztünk a festési folyamat utolsó lépéséhez a felületzáráshoz. Akár krétafestékkel, akár tejfestékkel festettünk a felületet mindenképpen zárni kell. Ezek a festékek sérülékenyek, könnyen kopnak (pont ez a lényegük, hiszen így lehet elérni általuk a kopottas hatást) mindenképpen zárni kell őket valamivel. Erre alapvetően három lehetőség van, a wax (viasz), a lakk vagy az olaj. Lássuk mikor melyiket válasszuk. Waxok és viaszok Ezeket akkor használjuk, ha festett bútor a mindennapi használat során nem lesz kitéve komoly igénybevételnek. Vagyis, nem fogja nagyobb mennyiségű víz érni, nem párás helységbe szánjuk, a felületét nem fogjuk gyakran és erős vegyszerekkel súrolni. Ez alapján ide tartozhatnak a nappali, a hálószoba, a gyerekszoba, az előszoba bútorai. A waxoknak szükséges egy bizonyos "kikeményedési" idő, ami alatt teljesen megszilárdul a felületen. A legtöbb helyen azt az infót találtam, hogy ez nagyjából 4 hét, ebben az időszakban jobban vigyázni kell

Ebben a bejegyzésben a lenti komód elkészítését mutatom be Nektek: Eszközök: Csiszológép és/vagy csiszolószivacs (60/180/240) Mestertapasz Pentart dekor soft paint alapozó Pentart lazúr gél - dió Vintage paint - natural white Tejfesték - levendula és krémfehér Pentart dekor soft paint - vintage lila Pentart befejező wax - átlátszó Innen indultam: A bútor nem volt jó állapotú, sok karcolás volt a felületén és a lakk is pergett jó néhány helyen.  Így a teljes bútort csiszoltam, ahol lehetett géppel, a szűk részeken csiszolószivaccsal (én a szivacsot jobban szeretem, mint a papírt, jobban kézre esik).  Elég sok ideig tartott, így volt lehetőségem alaposan átgondolni, milyenre is fessem. A bútor maga a szép íves vonalaival szerintem elég nőies darab, emiatt végül úgy döntöttem,hogy a színét is ehhez igazítom. A meglévő lyukakat és sérüléseket fatapasszal javítottam. Csiszolás után a bútort (a tetejét nem) alapoztam.  Amíg száradt a tetejét dió lazú

Lassan elérkezünk a sorozatban a festéshez, azonban egy kis hiányérzetem támadt. Van még néhány gondolat, amit a festés előtt érdemes megfontolni, ezekről írok most. Röviden ezt talán így lehetne összefoglalni: Ez persze nem jelenti azt, hogy egy lack asztalkából ne lehetne csodálatos dolgokat alkotni, de biztosan nem vintage stílusban. Lássuk mire is gondolok. Az ember lánya/fia (bizony lassan megszűnni látszik a nők egyeduralma a bútorfestés terén) általában két okból szánja rá magát a bútorfestésre: 1. Örökölt, kapott egy olyan bútort, amitől nem szeretne megválni, de az eredeti állapotában már nem igazán mutatós. Esetleg összeköltözött a párjával és a korábban vásárolt darabok nem igazán illenek egymáshoz, de nincs keret mindent lecserélni. Ezekben az esetekben a bútorok adottak, azokhoz kell megtalálni az új külsőt. Ilyenkor az első feladat meghatározni a bútor helyét a lakásban. Miután ez megvan, ki kell találni, hogy szeretnénk e a festett darabot a szoba fókuszpon